Itt a vége, Fantorzio?

A napokban a Facebook oldalunkon megírtuk, hogy a Fantorzio újságárusi terjesztése a továbbiakban nem lesz megoldható. A hírre többségében megértő hozzászólás érkezett, de volt, hogy (teljes joggal) hangot adtak csalódottságuknak és felháborodásuknak azok az írók, akik a kéziratpályázatunk eredményhirdetésére várnak.
Voltak, akik az alternatív terjesztésben látva a lap jövőjét már most támogatásukat fejezték ki felénk, megint mások segítségüket ajánlották fel a továbbiakhoz. Akárhogy is, a párbeszéd minden résztvevőjének köszönöm, hogy hangot adott a Fantorzio iránti érzéseinek. Azóta a poszt óta megfogalmazódott, hogy magyarázatot adjunk többek felvetésére is – de leginkább a csalódott írók előtt szeretnénk megállni ezzel -; erre szolgál most ez a bejegyzés.

Amit mindenképp tudnotok kell, az alapvető eszme, amire mindent építettünk, hogy “méltó a munkás a maga bérére”. Látva, hogy az írók, a grafikusok (mivel én magam is mindkét szcénában jelen vagyok) nagyon ritkán kapják meg az általuk megérdemelt (vagy elvárt) honoráriumot a munkájukért, azt gondoltam, nem lehet/szabad/érdemes őket kihasználni. Ha jó, amit csinálsz, kérd el érte az árát. Ha elkéred, én szeretném tudni kifizetni; ettől pedig nem akartunk (akarunk) tágítani, mert senki nem elégedhet meg azzal, hogy pusztán a megjelenésért adja át a művét.
Viszont ehhez a pénzt ki kell termelnie a lapnak. Az első nagy kérdés ez volt, hogy vajon ki fogja-e termelni? – most már tudjuk, hogy nem, de a folyamat során ez még nyitott kérdés volt számunkra. Ebből következett, hogy olyan művet raktunk az első számba, ami mérce volt, és mivel saját cucc, ezért a magam kárára/hasznára kísérletezhettem nagyobb extra veszteség nélkül.

De miért nem hirdettünk eredményt legalább az íróknak?

Mert ha eredményt hirdetünk, azzal elkötelezve érezném magam, hogy ha valakinek azt mondtam, a tiéd megjelenik, akkor meg kell jelentetnem (az adott szó kötelez). De vajon hogy ígérhetek ilyesmit úgy, hogy közben azt sem tudom, mi fog történni a lappal? Természetesen azt feltételeztem, hogy az írók is hasonlóképp gondolkoznak a honoráriumról, mint én, így eszembe sem jutott, hogy önmagában az eredmény, vagy a visszajelzés ennyire fontos számukra (gondolhattam volna, persze). Ezért utólag is elnézést kérek a várakoztatásért; főleg annak felismerésében, hogy ezzel az erővel akár más pályázatokra is beküldhettétek volna már a munkátokat (amire egyébként mindenképp bátorítalak titeket).
Mivel a lap sorsa bizonytalanná vált, ezért kénytelenek vagyunk elengedni a műveket, bármennyire is szerettük volna megjelentetni egyiket-másikat.

Mi a helyzet az alternatív terjesztéssel?

Nem zárkózunk el előle, ez biztos. Ami inkább kérdéses, hogy – mivel az anyagi díjazástól nem vagyok hajlandó tágítani – azt ki tudja-e termelni az olvasói réteg. Ehhez még sokat kell kalkulálnunk, hogy hány példánynak kell ahhoz előrendelésben elfogynia, hogy azzal mindenki jól járjon (olvasó, író, kiadó egyaránt). Aztán következő lépés lenne az újabb igényfelmérés az előrendelésre, aztán az előrendelés meghirdetése, stb. Lenne vele munka bőven.
További kérdést vet fel, hogy a hamarosan (12.12.) megújuló GooBo Kiadó honlapjának tartalomfeltöltése miképp fog zajlani, vagyis az előzőleg online-utólag nyomtatásban megjelenés (van rá szakkifejezés, csak most a francnak se jut eszembe) mennyire fogja vonzani a közönséget. Ez egy próba lesz, aztán meglátjuk, miként fog beválni. Az újságárusi terjesztésbe biztosan nem fogunk visszamenni, ugyanakkor az előfizetőket sem akarom cserbenhagyni, tehát valamilyen megoldáson mindenképp dolgozni fogunk.

Egyelőre itt tartunk most, és reménykedve várjuk a folytatást.

KIADVÁNYAINK

KAPCSOLAT

A KIADÓ ADATAI:

Kiadó: Tálosi András
Székhely: 8777 Hosszúvölgy, Kossuth u. 16.
Adószám: 72101032-1-40
Elérhetőség: goobo[kukac]goobo.hu

© Goobo – Tálosi András

Az oldal sütiket használ, a böngészéssel pedig ezt tudomásul veszed.